A tűzveszély minden lakásban jelen van, de legnagyobb veszélynek a soklakásos épületek lakói vannak kitéve. A gyakorlati tapasztalat szerint az emberi életre nem maga a tűz, hanem a füst jelenti a nagyobb veszélyt

A soklakásos épületek többnyire panelos technológiával készültek - csaknem 600 ezer ilyen lakás épült. Maguk az épület- és gépészeti szerkezetek hordozzák magukban a veszélyt. Az első kényes pont a bejárati ajtó. Az eredeti ajtó nem volt tűzgátló, de amit lecseréltek, azt sem a tűz, hanem a betörő ellen tették, de hiába a pajszer elleni acélkeret és a hevederzár, ha a tűz rövid idő alatt porrá égeti az új ajtót is. Ezzel szabad a füst útja a lépcsőházba, ahol megindul felfelé. A tűzoltóság azt javasolja, hogy a menekülők véletlenül se szálljanak liftbe, hanem le- vagy felfelé haladjanak a lépcsőn. Akik felfelé menekülnek, azok a tetőn összekötött lépcsőházi átjárókon át, egy biztonságos lépcsőházban juthatnak le a földszintre. A javaslattal csak az a baj, hogy a füst is ismeri ezt az utat, és a következő lépcsőházban - lehűlve - lefelé kezd áramolni. A lift használatát azért tiltják a szakértők, mert ha közben áramtalanítják a házat, akkor bent szorulnak a menekülők.

A lépcsőházak tetején van ugyan szellőztető, de az ezeket működtető mechanikus szerkezetek rendszerint már régen "berágódtak".

Az ablakok sem különbek az ajtóknál. Az eredetiek fából valók, a kicseréltek rendszerint műanyagok. Ezeknél a hőtechnikai jellemzők a fontosak, nem a tűzállóság. Egy tanulmányban találtunk egy érdekes levezetést. A kicserélt ablakoknál az új ablak és a fal közti rést rendszerint poliuretán (pur)-habbal fújják ki. Ez jó hőszigetelő anyag, de a tüzet könnyen kiviszi a külső hőszigetelésre. A külső hőszigetelés általában expandált poliuretán hablemezekkel (eps) történik, ez az anyaga a ma tömegesen zajló utólagos hőszigetelésnek is.

A gyártók szerint a megfelelően kiválasztott hab nem ég, de mi a garancia arra, hogy a drágább ilyen anyagot helyezik fel kívülről a falakra?

A vizsgálóállomások a hőszigetelő anyagokat - a mérések eredményeként - a következő tűzvédelmi osztályokba sorolják: A1, A2, B, C, D, E. A magyar szabvány szerint például A1 csoportba sorolandó az üveg- és a kőzetgyapot, míg az eps és a purhab E, a cellulóz pedig C osztályú. Ugyanakkor egy 2002-ben hozott BM-rendelet az utóbbi hármat B1 osztályba sorolja. Egy bemutatón a gázlánggal hevített üveggyapot hamar összezsugorodott, míg a cellulóz - újságpapírból készült - hőszigetelésnek ennyi idő alatt csak a felülete perzselődött meg. Mindenesetre a sok lépcsőházas paneles épületeknél a külső eps-hőszigetelést megszakítják, és kőzetgyapot sávot iktatnak be a földszinttől a tetőig. Így készülnek a veszélyre.

Ha belépünk egy paneles lakásba, ott is leselkedik a tűzveszély. A WC mögött húzódik végig a házon a szerelőakna, ebben futnak a víz-, a lefolyó- és a szellőzőcsövek. Gond ez utóbbiakkal van, mivel az idők során úgy belepték a szellőzőcsövet a "szöszmöszök", hogy ha tűz kerül a járatba, pillanat alatt lángra kapnak, és a felső lakónál máris dől a füst a szellőzőkürtőből. A gyakorlati tapasztalat szerint a konyhában, a tűzhelyen hagyott étel kap lángra leghamarabb, és onnan terjed a tűz tovább a szellőzőbe, különösen ha szagelszívót is felszereltek a tűzhely fölé.

A WC mögötti szerelőakna határos a konyhával és a fürdőszobával is, mindhárom helyiségből az ott futó szellőzőcső szívja el a párát és a szagokat. Ha tüzet fog a cső, hamar meggyullad a WC hátfala (ezt hívják a szakemberek szakipari falnak, amelynek a tipikus anyaga forgácslap). Ma kaphatók olyan hátfalak, amelybe olyan anyagot applikáltak, amely tűz hatására éghetetlen habot fejleszt. A szakértők a lakások egyéni védelmére füstjelzők felszerelését és poroltó beszerzését javasolják. Ez utóbbi hat kilogrammos töltettel már elvihető hatezer forintért. Az öreg villanyvezetékek is tűzforrások. Amikor a házakat tervezték, még nem volt mosogatógép és légkondicionáló. A túlterhelt vezetékek pedig előbb-utóbb meggyulladnak.

A tűzvédelem jelen van a lakótelepek szabad terein is. Az aszfaltos utakat eredetileg arra szánták, hogy azokon a tűzoltó autók megközelíthessék az épületeket, mára viszont parkolóként funkcionálnak. A lakótelepek építése idején járt a történet tervezői körökben, hogy a házak egymás közti távolságát a helyi tűzoltóság létrája határozta meg. Ha meredekebb szögbe lehetett állítani, akkor közelebb kerülhettek egymáshoz a házak. Végül szólni kell a tüzelőberendezésekből leselkedő veszélyről is. A gyűjtő (termofor)-kéményekben "elakadhat" a füstgáz, míg a csere utáni jó légzáró ablakok miatt a külső levegővel működő gázkazánok, -bojlerek okoznak gondot. Ez utóbbiak a lakásból belülről szívják az égéshez a levegőt, és ha nincs utánpótlás, akkor oxigénhiány lesz a lakásban.

Még a panel előtti korszakban, az ötvenes években kezdték meg az előre gyártott gyűjtő (termofor)-kémények beépítését az akkori többlakásos házakba. Az ilyen kéménybe minden szinten egy-egy kályhát kötöttek, innen a gyűjtőkémény elnevezés. A hatvanas évektől gázkészülékek bekötését is engedélyezték ezekbe, de 1985-től e kéménytípust tilos tervezni, 1986-tól pedig építeni is, de még mindig 15 ezer van belőlük a fővárosban. A baj az velük, hogy a füstgáz - rendszerint az első és a második emelet között - megreked a kéményben, és a lejjebb lakóknál visszaáramlik a lakásba.


A lakók védelmét szolgálja a füstjelző, amely éjszaka is megszólal, ha füst keletkezik vagy a lakásba kerül. Ez elemmel működik, és az egyszerűbb változata egy radioaktív - amerícium - testet tartalmaz, amely a készülék elektródjai között átfolyó áramot méri. A tiszta és a füsttel szennyezett levegő vezetőképessége eltérő, e változást érzékeli a kiértékelő egység. A másik változat a fotoelektromos füstérzékelő készülék, amely a levegő tisztaságának változását méri. A füst szennyezte levegő átlátszósága csökken, ezt jelzi a készülék. E füstjelzők nincsenek bekötve diszpécserközpontba, tehát csak a lakókat riasztják. A szakforgalmazóknál tízezer forint felett indul az ár, de áruházakban pár ezer forintért is kapható füstjelző.


Paneles tűzproblémák
Az épületekben automatikus tűzjelző vagy tűzoltó berendezés nincs beszerelve.
A homlokzati nyílászárók asztalos-, illetve műanyag szerkezetek; a lakásbejárati ajtók faszerkezetűek, amelyeket az elmúlt években már lecseréltek; sem az eredeti, sem az utólag beépített ajtóknak nincs tűzvédelmi szempontból megfelelő minősítése.
A lakások bejárata előtti közlekedőtereket nagyon sok helyen ráccsal lezárják, az így kialakult tereken pedig különböző éghető anyagokat tárolnak.
A kiürítési útvonalon lévő elektromos mérőórák faszerkezetű szekrényekbe lettek beépítve.
Az épületet vertikálisan átszeli a szemétledobó, amely valamennyi szinten egy önálló helyiségből érhető el; a helyzetet tovább rontja, hogy ezekben különböző éghető anyagok tárolása a jellemző.
A függőleges épületgépészeti aknák és a lakások konyhái, vizes helyiségei közötti elválasztó szerkezetek favázra szerelt, festett farostlemez kialakításúak; ezeket több lakásban már kicserélték, de a legtöbb esetben a beépített anyagok továbbra is éghetőek.

Forrás Napi Gazdaság