Mindannyian megszoktuk már, hogy május 1-je szünnap. A munka ünnepe. De mit is ünnepeltünk, ünnepelhetünk ezen a napon?
A május 1-je valójában nem a munka ünnepe, hanem a munkások ünnepe. Az 1800-as évektől harcoltak azért a munkások, hogy rövidebb munkaidejük legyen a sokszor 12-14 órás műszakok helyett.
Sok harc kötődik ehhez a követeléshez. 1886-ban Chicagoban sztrájkot szerveztek a munkások a 8 órás munkaidőért, a sztrájkból tüntetések lettek, amit az akkori hatalom fegyverrel tört meg. Ennek emlékére kezdődött a május elseje ünnepe.
Nagy-Britanniában és Írországban a mai napig a „májusünnepen” nem a munkásokat, hanem a tavaszt köszöntik. Érdekesség, hogy ebben a két országban, ha az ünnep épp hétvégére esik, akkor a következő munkanapon nem kell dolgozni.
Egyébként az Európai Unió országai közül csak négyben nem a munkát ünneplik május elsején. Dániában és Hollandiában pedig nincs munkaszüneti nap május első napján (a hollandoknál április 30-án nem kell dolgozni, ekkor ugyanis az egykori királynő születésnapjának ünnepe van).
A munkához hozzátartozik a pihenés is. A kielégítő pihenés és a jó alvás hiánya csökkenti a koncentrációnkat, ami a teljesítőképességünk rovására megy: nem csoda, ha a munkahelyünkön csak később tudunk végezni. Ma Magyarországon az emberek jelentős része többet dolgozik nyolc óránál. És akkor még nem esett szó az otthoni „második műszakról”.
Az ember, mint munkaerő olyan erőforrás, amely különleges kezelést, bánásmódot igényel: ugyanis igénybevétel hatására elfárad, és regenerálódásra van szüksége annak érdekében, hogy újra dolgozni tudjon. Ezért fontos élni a pihenőidő lehetőségével, a képernyő előtti munkavégzés során óránként 10 perces szüneteket kell tartani a Munka Törvénykönyve szerint.
Mindezek mellett a munkahelyi balesetek nagy számban szintén a munkavállaló fáradtságára vezethetők vissza, tehát nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
