Távmunkavégzés

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv 86/A § (3) bekezdése szerint: „Távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. A munkahelyen a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulása alapján változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges munkakörülményeket.”

A távmunkavégzés olyan munkavégzés, amely elsősorban a munkavégzés helyében és a munkavégzés eszközében, valamint az eredmény továbbításának módjában tér el az általános értelmű munkavégzéstől. A távmunkavégzés keretében a munkavállaló a munkáját rendszeresen, a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen – jellemzően lakhelyén –, számítástechnikai eszközök útján végzi, és annak eredményét elektronikusan továbbítja. A távmunka térnyerésével egyre inkább számolni kell hazánkban is.

Ha a munkavégzés jellemzői megfelelnek ezeknek a sajátosságoknak, akkor a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben megállapodhatnak a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásban.

A fenti jogszabály alapján távmunkavégzés létesítése esetében munkavédelmi szakembernek kockázatértékelést kell végezni, amelyet a foglalkozás egészségügyi szakorvosnak és a munkáltatónak is jóvá kell hagynia. Csak olyan esetekben alkalmazható a távmunkavégzés, ahol a munkáltató a kockázatértékelés alapján meggyőződik arról, hogy az adott „munkahelyen” az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek kialakításra kerültek.

Ez egyrészt a munkaállomás fizikai környezetének felméréséből (megvilágítás, munkaszék, munkaasztal, elektromos hálózatra és az elektromos munkaeszközökre vonatkozó érintésvédelmi mérések megléte, elsősegély felszerelés, tűzoltó készülék, stb.) másrészt az olyan személyi tényezők felméréséből, munkavállalókkal történő közléséből, ismertetéséből áll, amelyek a munkáltató működési területén kívül eső tények, körülmények okoznak. (pl. nem biztosított elsősegélynyújtó személy).