1. A 2. számú melléklet szerinti osztályozást tárolásra szánt, feldolgozatlan, előkezelt és kezelt radioaktív hulladékok esetében kell használni. Az egyes kezelési lépéseknél törekedni kell arra, hogy az osztályozási szempontok szerinti besorolás, minősítés mindig megtörténjék a keletkezett (előállított) újabb hulladékfajtára is.

2. A hosszú élettartamú kis és közepes és/vagy nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelése és végleges elhelyezése külön előírások szerint történik.

3. A hulladék végleges elhelyezésének célja a hulladékban lévő – az emberre és a környezetre potenciális veszélyt jelentő – radioaktív izotópok elszigetelése a bioszférától, s ezáltal a jelenlegi és jövendő nemzedékek, valamint a környezet védelme.

4. A hulladék végleges elhelyezésének a biztonságát az egyéni dózis vagy az egyéni kockázat, valamint az érintettek száma alapján kell értékelni.

5. A végleges elhelyezés biztonságát a hulladékformából és csomagolásból, a létesítmény mesterségesen kialakított gátjaiból, a geológiai és hidrogeológiai környezetből álló elhelyezési rendszer, valamint az üzemeltetéssel, ellenőrzéssel – és a szükség szerinti beavatkozással – kapcsolatos céltudatos emberi tevékenység kell, hogy biztosítsa.

6. A hulladékelhelyezési rendszer elemeinek megfelelő kombinációjával el kell érni, hogy a hulladékelhelyezési rendszer élettartama alatt jelentősen ne befolyásolja a rendszer egészének izolációs képességét egyetlen elem, vagy komponens meghibásodása, vagy fokozatos tönkremenetele sem.

7. A hulladékforma, a csomagolás és a megfelelő szintű izolációt biztosítani hivatott mesterséges gátak a biztonság szempontjából fontos komponenseknek vagy rendszereknek minősülnek.

8. A létesítmény létesítési vagy átalakítási engedélyezése során rögzíteni kell a tervezési alapot.

9. A kockázati elemzésben a kiinduló események megválasztásakor a 10^-7 eset/év értéknél kisebb gyakoriságú események és eseménykombinációk figyelmen kívül hagyhatók.

10. Az elhelyezési rendszer várható viselkedését feltételező körülmények esetén a lezárást követően a lakosság vonatkoztatási csoportja egyedeinek sugárterhelése az elhelyezett hulladék hatásaitól eredően nem haladhatja meg a 100 µSv/év effektív dózis értéket.

11. Az elhelyezési rendszert az élettartama alatt érő olyan külső – emberi vagy természeti eredetű – eseményeket és eseménykombinációkat, amelyek az optimált tervezési alapokon kívül esnek, kockázati kritériumok alkalmazásával kell elbírálni. Ezek eredményeképpen a lakosság bármely egyedének többlet sugárterhelésével járó esetek eredő kockázata nem haladhatja meg a 10^-5 eset/év értéket.